Ébredés után azon tanakodtunk, hogy mit nézzünk meg és hogyan, ám mivel csak -23 fok volt így a séta mellett döntöttünk. A cél Vlagyivosztok vasútállomása, ahová a Transzszibéria Express érkezik, azaz a végállomás. 9288 Km-t tesz meg Moszkvától idáig. A séta jó egy óra volt a belváros mellett székelő pályaudvarig, ahol elsőnek az Arany Szarv öböl felett átívelő ugyanilyen nevű hatalmas függőhídban gyönyörködtünk. A Boszporusz hídhoz hasonló az összkép, szép látvány.

A pályaudvar a Moszkvai Jarorszlavszkij állomás lekicsinyített mása. A főépületbe bejutva egy csodásan felújított impozáns belsőtérrel megáldott építmény tárult elénk. Szépen díszített falak, freskók, és minden szép tiszta. A falakon a transzszibériai vonalak képei és az építkezés előtti állapotról fennmaradt képek, festmények. Az épületből a peronokhoz jutva megtaláltuk a 9288 km-t jelölő oszlopot és mellette az első gőzmozdonyt, amit az USA ajándékozott a Szovjetuniónak 1942-ben, ekkor még barátok voltak, illetve szövetségesek. Az épületet II. Nyikolaj cárevics fejezte be több mint 110 esztendeje.

A következő tervünk a halászok kikötőjének meglátogatása lett volna, de ez már messzebb volt a gyalogos hatótávolságunknál, így a megoldás a reptéri taxisunk felhívása jelentette. Szergej ott is termett hamarosan, és elkeserített minket, hogy a halászkikötőben nemhogy kocsma de ember se igen van ilyenkor, ráadásul zárt terület. „B” terv: Russzkij, vagy Orosz sziget, ami Vlagyivosztoktól délre fekszik és csak hídon keresztül közelíthető meg. A szigetre a már emlegetett Zalatoj Rog (Arany Szarv) hídon is át kell kelni, amin át eljutunk a déli városrészbe, és ez után jön a kb. Budapest méretű szigetre vezető függőhíd. Az utazás közben Szergej felvisz bennünket egy a város magas pontján lévő kilátóba, ahonnan az egész távolkeleti metropoliszt beláthatjuk, a ragyogó napsütésben. A kilátó népszerű hely a helyiek között is a fogcsikorgató hidegben, orkán szélben, még egy esküvői fotózás is zajlott mellettünk.

Jelenleg a szigetre épült a Távolkeleti Egyetem legnagyobb campusa, ahol egy várost építettek fel a jövő nemzedékének okítására. Mindenféle kiegészítő komplexumával egyetemben. A sziget előtte katonai (titkos) támaszpontoknak adott otthont, nem volt látogatható. Az Orosz-Japán háború alatt kezdett fejlődni Vlagyivosztok (előtte csupán egy hadi bázis volt), és a védelemhez a déli irányt kellett megerősíteni, így esett a választás a Russzkij szigetre ahol komoly tengeri és légvédelmi rendszert építettek ki a 19. század elején. A szigeten sok szabad strand és pihenőhely van amit ma már lehet használni, és a régi hadi támaszpontok is látogathatóak. Mivel a strandon nem tudtunk léket vágni és a koktélbár is zárva volt elmentünk ágyúnézőbe. Az egyik régi ballisztikus kilövőhelyre nyertünk bebocsátást, ahol a 2000 évig vigyázták a vizet. A hatalmas bunkerrendszerben sok hasznos információval lettünk gazdagabbak. Megtudtuk, hogy egy 305 mm-es löveg 35 km-re képes pontosan célozni. A titkos bunkerben sok érdekességet láttunk még. 

A szigetről visszafelé megnéztük a fagyoskodó lékhorgászokat, és egy magasabb útról kiszúrtam hogy az egyik rejtett sarokban lévő kikötőben két tengeralattjáró pihen jégbe fagyva. Sajnos perverzióm nem hagyott nyugodni, és megkértem Szergejt a többiek rosszallása ellenére is, hogy vigyen közel oda. Mondta hogy az egy katonai bázis, ahol javítják a tengeri szörnyeket, és nem lehet oda menni, de én kértem hogy csak közelítsünk, én majd odakommandózok valahogy és lefotózom őket. Egy út felett átívelő felüljáróra mászva be tudtam lesni, és nagy valószínűséggel mondhatom, hogy két „Kilo osztályú” tengeralattjárót volt szerencsém megtekinteni.

Innen a közeli piacra mentünk, akol vacsorának valót vettünk. Füstölt, szárított halat, és fő fogásként két dolog közül a kevésbé gusztusosat választottuk, ami trubacsi névre hallgat. Kinézetre kagylószerű nyálkás valami, aztán az árus néni akinél vettük segített nekünk látván tehetetlenségünket, mondta hogy ez egy tengeri csiga amit úgy kell nagyon egyszerűen elkészíteni hogy bele rakjuk egy befőttes üvegbe, amit belerakunk forrásban lévő vízbe, aztán 20 perc múlva kiszedjük és tejföllel megesszük. A mai gurmévacsoránk pompásan sikerült! A csiga finom lett és a többi tengeri csodát is megkóstoltuk egy kis örmény veresbor kíséretében. Este 11 óra van, nekiállunk bepakolni és összetakarítani, mert reggel 4-kor itt lesz értünk a taxi.

Holnap irány Kamcsatka!