Reggeli ébredés után már kis izgalomban vártam a délutánt, az utazás kezdete ugyanis mindig fontos esemény. Délben csomag kontroll, ajándék pakolás (Olegnak és a leendő barátainknak) .Egy kedves barátom, Balázs felhozott Budapestre, Zoltán pedig felvett a találkozási ponthoz közeli kocsmában. Irány Pomáz (Zoltán társunk itt székel)! A helyi Sparban még utolsó bevásárlás, ahogy a művelt karakószörcsöki fejőlány mondaná.

Kitérő. A shoppingolásnál észrevettem: Zoltán, aki alapjában véve a vizet, mint közeget és mint innivalót nem igen preferálja, 2 palack fél literes ásványvizet helyez a kosarunkba. Kikerekedett szemeim látványára, kérdőn tekint felém, én szóba öntöm értetlenségem:

- Ez minek a „obszcén szó”-nak?

- „obszcén kötőszó”, kiöntöm a véres „ondóba” és pálinkát teszek bele, ****** , az üveg „ondó” nehéz és 23 Kg a súly, azaz tömegkorlát (a repülőgépen)!

Szóval viszünk pálinkát, nehogy baj legyen. Zoltán nem szeret kapkodni így este 22.30-kor még nincs becsomagolva… A fotós felszerelésünk megosztása lesz a legnehezebb projekt, de az alsónadrágok rovására összehozzuk a mérlegelést. Vodka. Na jó, még egy vodka. Lassan kész a magyar csapat.

Mai nap lezárva. Hajnalban még Moszkva is más.