Február 1; hétfő
A reggeli ébresztőnk Andrey volt 7:45-kor. Ugyan 9-re beszéltük meg az indulást, ő jött ébreszteni és hozott reggelit is. Magunkhoz tértünkkor még sötét volt, sőt még 9 órakor is, mikor elindultunk. Északra haladtunk, Andrey első alkalommal Nacsiki faluban állt meg, ahol pár métert sétáltunk a hóban és mellettünk folyt egy forró vizű patak. Csodás látvány ez a -30 fokos hidegben, ahogy a meleg víz utat csinál magának a csonttá fagyott talajban. A verőfényes napsütésben haladtunk tovább észak felé, az út aszfalt borítású, viszonylag rendben volt.
Reggeliztünk egy megállóban. Mindketten észrevettük, hogy valahogy más a hideg. Vlagyivosztokban már a -15 fok is nagyon csontig hatolt, most viszont nem volt baj, pedig a kocsihoz öltöztünk, nem pedig vastagon, és -30 fok körül volt. A magyarázat, hogy a tengerparton magas páratartalom miatt más a hőérzet, így mondjuk melegünk volt. Andrey mesélte, hogy vadászik, és erre van a hétvégi házuk és a vadász kunyhója is, sokat jár az erdőbe a kutyáival akik vadászathoz vannak kiképezve. Sok érdekességet tudtunk meg az itt élő állatokról és a szokásokról, nagyon jó döntés volt a helyi vezető választása (mi bérautóval nem tudtuk volna ezekről a rejtek adó helyekről). Malki falut sem találtuk volna meg, ahol egy hatalmas szabad camping van, sok-sok forró vizű kicsiny tóval. Egyik melegebb a másik hűsebb, és mind belefolyik egy patakba, ami aztán eltűnik a fagyott gőzölgő semmiben. A földben több helyen vastag csövek állnak az ég felé, ezek főző lyukak. Azt mondják a fiúk, beleteszem a tojást és 5 perc múlva kész. Több olyan tavacska is van ahol gejzír bugyog fel, és gőzölög az egész mező. Andey mutatta hogy a tóban - ami jó 40 fokos - élnek békák. Nézünk hülyén, hogy hogyan!? De fogtunk egyet, kicsi fekete. Leejtettük a hóba és szegény azonnal megállt, lefagyott. Hidegvérűként ez normális. Aztán visszadobtuk a vízbe és újra működött. Senki ne kérdezze meg mit eszik, és hogyan a bugyogó kénes vízben!
Félúton Milkovoban megtankoltunk. 20% benzin a többi gázolaj, ez itt normális ilyen időben - mondja vezetőnk. Ahogy megfigyeltük, az autókat nem állítják le szinte sehol. A benzinkút hőmérője -31 fokot mutat. Itt meg is ebédeltünk egy igazi orosz kantinban, műanyagpoharas, öregnénis, leesettcsempéskonyhás, csodálatos gasztronómiai fellegvárban. Uborkaleves, krumplipüré, főtthal, és nem is olcsón... Egy áldás pálinkát megittunk a nagy utazási ijedtségre, meg aznap egyébként még semmit sem ittunk. Milkovo után már földút van, ami csak ritkán látszik, mert amúgy minden vastagon havas. Haladva sok helyen napsütésben pompázó vulkánokat láttunk, és még egy sasmadarat is, amint épp megérdemelt ebédjét fogyasztotta a hóban.
Esso falu előtt egy elágazóban, sikerült kicsúszni az útról és a padkán fennakadva megakadni a világ végén. Andrey előszedte a kéziszerszámokat: ásó, balta. Próbáltuk kiszabadítani a tankunkat csapdájából, sikertelenül. Fél óra elkeseredett ásás, de inkább a sziklává fagyott föld kopácsolása után óriási szerencsénk volt, helyközi járat érkezett, amit megállítottunk. Kötélvégre vettük és már mehettünk is tovább. A buszvezetőnk állva hagyott minket a 30 utasával, szakadék rozsdakupacával, mint Szent Pál a Bornyékokat, nyomát se láttuk. Innen már csak 70 km volt vissza a célig amit nyugodtan szerpentineltünk le másfél óra alatt.
Essoba érkezve szembesültünk a ténnyel, hogy fogalmunk sincs hova kell menni. Telefonos segítségkérés, majd a gazda mondja, álljunk meg a bótnál odajön értünk. A megállásunk nagy port kavart a falu életében, ahol ilyenkor a madár biztos nem, de más meg aztán főleg nem jár! Így a falu rendőre azonnal elfogott bennünket, betolakodókat. Hosszadalmas igazoltatás és kérdezgetés után - nem volt mit tenni - megbírságolta pilótánkat, mert a kamerájával felvette amit a főúton a falu tábla előtt lámpa nélkül haladt. A házigazdánk közben rég odaért.
Kis családi panzióba vezetett minket, ahová megérkezve ismét nagy meglepetésünkre minden a legnagyobb rendben volt. Elmutogatták a szobát, a fürdőt és invitáltak a konyhába, ahol, ha akarunk akkor főzünk, de ha kérjük, készítenek nekünk vacsorát. Mi az estebédet magunk szervíroztuk, és másnap reggelre kértünk reggelit (ami itt Oroszföldön meleg étel). Sokat beszélgettünk a helyiekkel és másnapra szerveztek nekünk egy hószános panoráma túrát, amit 11 órára beszéltünk meg.
A literes vodka elfogyasztása után remek ötletnek tűnt a kerti szabadtéri medence használata, így gatyára vetkőztünk és a szikrázó csillagfényes éjszakába kivonultunk a vidéki jakuzziba áztatni. Hatalmas élmény, persze sapkában (!!!) üldögélni a - 30 fok feletti hidegben a Kamcsatkai világvégén!
