A 9 órás reggelit kicsit lekéstük. Én, mint általában legkésőbb kelő, 9:05-kor ültem fel az ágyban, és csodálatomra még mindenki az ágyban hevert. Hangos ordítással ébresztettem: Jó reggelt elvtársak, ébresztő fel! A házinénink kedvesen várt minket a konyhában, és ahogy leérkeztem, kérdezte hogy kezdheti-e készíteni a reggelinket, mert addig nem akarta míg nem vagyunk ott.

Sajnos az idő nem volt kegyes hozzánk, így a mai napra tervezett hószánozásunk, Felhő úr miatt elmaradt. Programkeresés. A fiúk a faluba mentek megnézni mi a lehetőség, én fürdőztem még egyet a kertben. Nagy örömködve tértek vissza: múzeum, város közepén fürdő, medveház a lehetőségek! A falumúzeumban kezdtünk, ahol nagyon kedvesek voltak velünk, nagyon sok fontos infóhoz jutottunk. Esso falu Kamcsatka legmagasabb pontján fekszik, az egész megyében ez az egyetlen lakott település. A megyében 6000 rénszarvas él nomád pásztorokkal, akik családja télen már beköltözik a városba. A falu mecénása egy német úr, aki nagyon sok pénzt áldoz a kutatásokra és a múzeumra, egyetemisták vesznek részt a kutató programban, akik itt élnek egy darabig a világ végén. Internet nincs, ha van is, az mobilnet, de nagyon ritka hogy működik. A környéken nagyon sok különleges állat él, de legelső a Kamcsatkai medve - aki a faluba is bejár néha beköszönni. Van itt farkas, rozsomák, coboj, sas, jávorszarvas s még sok más.

A vezetőnk elmesélte hogy micsoda nehézség a terepmunka, sok hely van amit sehogy nem lehet megközelíteni. A medveházban röviden elmesélték a medvék szokásait és egy érdekes, szomorú történettel zártuk a látogatást. Nyikolájenko, egy öreg megszállott természetjáró, egy napon megismerkedett egy macival, Darezska-nak nevezte el. Több évig követte medve komáját és filmezte, fotózta minden pillanatát. Egy végzetes napon egy másik medve megölte az öreg filmest.

A városi szabadtéri medence ingyenes, de sajnos nincs öltöző, a kocsiban való vizes ücsörgést pedig nem mertük bevállalni a kinti -30 fok körüli időre való tekintettel. Így bevásárlás után célba vettük Kulcs falut, a vulkanológus bázist. 70 km vissza az árokbaborulós kereszteződéshez és onnan észak felé. Egyre rosszabb volt az út és egyre nagyobb a hó, viszont jobbról-balról jöttek a vulkánok, egyik füstöl a másik nem. Próbáltuk beazonosítani őket a térkép alapján, és fotózni. Szinte forgalom nélkül zötyögtünk, a nyakig érő hófalban már két órája, lassan a nap is lemenőben volt. Aztán egy leszálló helikopterre lettünk figyelmesek, hopp az ott civilizáció!

Megérkeztünk Kulcs faluba (Kljucsi), az itteni szállást egy vulkánkutató írásában említette, és megtaláltam a neten. A gazda válaszolt nagyon kedvesen, írta, hogy vannak programok, és hogy ha jó az autónk, akkor el lehet jutni hozzájuk, és hogy különleges a hely, mert a kert végében van egy vulkán (na jó kicsit távolabb, de látszik jól).

Orosz dácsa, 2 szoba, konyha, fürdő, a helyhez mérten 5 csillag. Tatiana házigazdánk és Jurij igazgató úr is átjött hozzánk, elmesélték az itteni élet dolgait, ajánlottak téli programokat, amiből a legbrutálisabban hangzó azonnal felkeltette érdeklődésünket!  Szánnal felvisznek minket a Klucsivszkaja Sopka (ez a kert végében lévő működő vulkán) alaptáboráig, ami 1 km magasban van. Az út 3 óra, oda és vissza is, az előrejelzések alapján lesz esélyünk, és -30 felett lesz a hőmérséklet is ami nem hátrány! 10-kor jön értünk Vladimir, a Buránnal és a szánnal, lelkünkre kötötték, hogy öltözzünk fel nagyon komolyan, mert minimum 6 óra a küldetés, ha elakadunk, akkor nagy lesz a baj. Csuszka utánra kértünk egy szauna szeánszt a szomszéd aranyfogú bácsi tyúkólában. Vodka sör elfogyott, irány a bolt.. Fel kell készülni! Egy legenda amit megpróbálunk kinyomozni:  állítólag Sztálin unokája itt lakik, és dolgozik, mint vulkánkutató. Evés, ivás, alvás.