A 3 órás delíriumban töltött alvás után keserves kínok közt szedelőzködtünk taxis barátunk kopogtatására, aki okosan egy termosz kávéval érkezett, ismerve Zoltánunk ébredési képességeit. 3:35-kor már a taxiban utazunk Liszt Ferenc reptere felé. Wizzair-os járatunkra rutinosan bejelentkeztünk már a neten, így időnkből futja még egy kis büfében böfögésre is. Csomagok, súlyok, minden rendben.

Hurrá utazunk! Moszkváig vigyázzállásban ülés, ahogy ezt egy jó fapados kényelmi rendszerénél már megszokhattuk, nagy hátrány itt 1,8 méter felettire nőni! A vnukovoi reptéren Oleg összekötőnk már várt bennünket, az első kocsmában ölelkezés után , összeállítottuk a haditervet. Megoldás: aeroexpress!

Ez egy nagyon jól kitalált gyorsvasút rendszer, az összes moszkvai repülőtérhez ki lehet jutni egy ilyen vonattal. Belvárosi részen indulnak, úgy hogy a megállókat metró vonal köti össze, így egyik reptérről a másikra 3 utazással el lehet jutni, ami jó - a több mint 100 km-es távolságot tekintve! A belváros mellett Beloruszkaja pályaudvaron találtunk egy olyan csomagmegőrzőt ahova befértek méretes batyuink. Így volt esélyünk egy kis sétára, mivel málházva igen nehezen mozogtunk.

Zolin 2x17 kg elöl és hátul is egy hátizsák formájában, Olegen 2x10 kg, én pedig egy expedíciós hátizsákkal, 22,5 kg súllyal a hátamon operálok. A pályaudvar mellett találtunk egy orosz retro style (ezt nem a kiszolgálásra és a benyomásra értetem) éttermet ahol az orosz konyha ízeit végre újra magunkba szívhattuk. Nagyon jót ettünk és felettébb nagy örömünkre asztalunkhoz hozták a szibériai korona nevű sörünket és feleségét zimnaja daroga "téli utak" asszonyságot is vodka formájában.

Innen vissza az aeroexpresszre! Az aeroexpressz vonat egy modern, kényelmes, tágas, csúcs tömegközlekedési eszköz, wc-vel, wifivel, és még büfés néni is van! Mindez 470 rubel, ami most 1800 Ft. 35 perc alatt Sheremetyevon teremtünk, a legnagyobb moszkvai reptéren, ahol 40 perc sétával odaértünk a „D” terminálhoz. Innen rajtol a gépünk Vlagyivosztok felé. A csomagjainkat sikerült feladnunk, és a Aeroflot személyzet kedvessége meglepett minket. Az egyik kézipoggyászunk 17 kg a megengedett 10 helyett, de elmagyaráztam hogy hárman utazunk és csak két kézipoggyászunk van. A fiatalember erre legyintett egyet és felragasztotta a matricát, davaj!

Mivel időnk, mint tenger, kocsmát kell keresni, olyat ahol orosz sört lehet venni. A küldetés nem teljesíthető. A reptéren nem lehet orosz sört venni. Amiről már sok esetben siránkoztam, itt is látszik: az oroszok jobban szeretik a külföldi csecsebecséket, mint a saját termékeiket, pedig néha azok semmivel sem rosszabbak. De majd 10 év múlva lehet újra szamovárból teát inni orosz vodkát vedelni és Raketa órát venni a GUM-ban… A beszálláshoz szükséges biztonsági kontroll után Zoli barátom meggyőződéssel állította, hogy ilyenkor senki nem utazik oda,  hiszen mi a „férfi nemi szervet” csinálnának ott? Nekem kétségein voltak efelől, de a buszon amivel repülőre vittek, összesen maximum 10 emberrel álldogáltunk. A kapunál várakozó tömeg a következő géphez állt sorba.

Nagy boldogan beszélgettünk róla hogy milyen jót fogunk aludni az óriásgépen keresztben négy széken, mert senki nem lesz rajta. Ahogy felszálltunk az  Airbus A330-ra, szembesültünk a ténnyel, hogy minden helyen ül valaki, ráadásul a hely pont akkora mint fapados Wizzair-en. Kemény lesz 9 órát végigülni egy klotyó felének megfelelő méretű helyen, ráadásul abban a helyzetben vagyunk, hogy az alvás igencsak hiányzik.

Elhelyezkedve a középső négy székben, szomorúan és elkeseredve röhögtünk egymáson, ahogy mindegyikünk próbálta megtalálni a "KÉNYELMESEN ülök" pozíciót, és hogy kesergésünk teljes legyen, bejelentették, hogy a gép 2 órát késik - azaz ott ültünk még egy darabig. Megismerkedtünk az előttünk lévő székbe épített médialejátszóval és mellettünk ülő lánnyal, aki operaénekes és Vlagyivosztokba utazik szüleihez (két kutyával a táskájában). A gépen ülő 600 ember már hangosan zúgolódott, mint a Volga, mikor a késés után nagy nehezen elrugaszkodott az óriásmadár. A székben szenvedés minden fortélyát kivesézve rettenetesen nehezen ment az idő. Beszélgettünk, filmet néztünk, ettünk, ittunk, habár mint kiderült, szeszes italt ezen gépen nem szolgáltak fel, amivel további letargiát szabadítottak egész nap italozó utasaikra.

Az érkezésünk 14:30 percre sikeredett. Az időzónák miatti veszteséggel egyetemben így már 36 órája utazgatunk.